Az alapkoncepció szerint, ha egy külföldi személy (akár EU-s, akár harmadik állambéli) magyar stratégiai társaságban meghatározott mértékű részesedést kíván megszerezni, ezt köteles bejelenteni (lényegében engedélyeztetni) a Gazdaságfejlesztési, mint belgazdaságért felelős Minisztériumnak. A jóváhagyási küszöb attól függ, hogy honnan származik a befektető: harmadik állam esetében ez akár 3% is lehet, EUS/EGT-s szerző fél esetén alapvetően többségi befolyás szükséges. Az engedélyeztetési kötelezettség csak olyan társaságok tekintetében áll fent, amelyek egyes stratégiai ágazatokban jogszabályban meghatározott tevékenységet folytatnak. Ezeknek az ágazatoknak a vonatkozó rendeletbéli felsorolása azonban olyan tág, hogy még akár legegyszerűbb, külföldi vevőt felvonultató ügyletnél is felmerülhet az engedélyeztetési kötelezettség.
Ezen túlmenően már több éve velünk él az a kiegészítő szabályrendszer is, amely egyes, kiemelten stratégiai ágazatokban (pl.: távközlés, energiaellátás, vagy a pénzügyi szektor) történő részesedésszerzést az illetékes hatóság, jelenleg a Miniszterelnöki Kabinetiroda engedélyezéséhez köti. Ez azt jelenti, hogy az adott tranzakció megvalósításához akár két állami szerv engedélyére is szükség lehet.
A vállalatfelvásárlási szakma már a kezdetektől fogva mérsékelt lelkesedéssel fogadta ezt a szabályrendszert. Egy külföldi befektető ugyanis többször meggondolja, hogy belevág-e egy olyan felvásárlási folyamatba, amely végén a tulajdonszerzése végső soron egy állami jóváhagyástól függ majd. Különösen annak kockázatával, hogy később az így megszerzett céget esetleg nem fogja tudni egy másik, ugyancsak külföldi vevőnek továbbadni. Ráadásul az utóbbi időkben megszaporodtak a minisztériumi nemleges válaszok – néha olyan ügyletekben is, amelyek látszólag nem sértenek nemzetbiztonsági érdekeket.
Ebben a helyzetben a közelmúltban érkezett egy olyan jogszabálymódosítás, amely tisztítja egyes részletszabályok értelmezését.
Külföldön nem, de cégcsoporton belül igen
„Sokáig volt vita tárgya, hogy engedélyköteles-e Magyarországon egy olyan tranzakció, amelynek csak közvetetten tárgya egy magyar társaság” – mondja Bejó Ágnes, a Jalsovszky partnere. „Így például, ha egy nemzetközi cégcsoport tekintetében következik be tulajdonosi változás és a cégcsoportba beletartozik egy magyar entitás is, úgy az ügylet kivált-e engedélyeztetési kötelezettséget Magyarországon.”
Míg erre a kérdésre sem a jogalkotó, sem a hatóságok nem adta korábban egyértelmű választ most kikristályosodni látszik, hogy külföldi cég értékesítése esetén nem áll fent engedélyeztetési kötelezettség – még akkor sem, ha a külföldi társaságnak egy magyar, stratégiai ágazatba tartozó cégben áll fenn részesedése.
Első látásra úgy tűnik, hogy ezáltal megnyílt egy új kiskapu. Amennyiben ugyanis egy magyar társaságot egy külföldi anyavállalaton keresztül értékesítenek, úgy kikerülhető az engedélyeztetés. Itt azonban két dolog is óvatosságra int. Egyrészt nem elképzelhetetlen, hogy a minisztérium nem formálisan, hanem célja szerint fogja értelmezni ezt a szabályt. Azaz, ha egy luxemburgi anyavállalat egyetlen eszköze a magyar leányvállalatában való részesedés és a luxemburgi vállalat értékesítésre kerül, úgy nem kizárt, hogy a magyar hatóságok az ilyen értékesítést is – a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének alkalmazásával – megpróbálják majd behozni az engedélyeztetési kötelezettség hatálya alá (még ha ez akár komoly perekhez is fog vezetni). Másrészt a januárban életbe lépett jogszabálymódosítás egyértelműen kimondja, hogy az engedélyezetetési kötelezettség attól függetlenül fennáll, hogy az ügyletre társaságcsoporton belül kerül sor. Azaz, ha valaki közvetlenül birtokol egy magyar társaságot, amelyet egy társaságcsoporton belüli luxembourgi anyavállalat részére át kíván adni, úgy mostantól már az ilyen értékesítés is egyértelműen az engedélyeztetési kötelezettség hatálya alá esik. Kérdés, hogy mennyire lesz egy magyar hatóság megengedő egy társaságcsoporton belüli átstrukturálás esetén –mérlegelve azt is, hogy ezáltal egyértelműen külföldi cégbe kerül a jelenlegi magyar társasági vagyon.
A kiköltözés továbbra is működik
A jogszabály továbbra sem tartalmaz korlátozást vagy engedélyeztetési kötelezettséget arra nézve, hogy egy magyar társaság „elköltözzön” Magyarországról – akár úgy, hogy székhelyét Magyarországon kívülre helyezze át. „Ilyenkor a magyar társaság, külföldivé válva, kikerül a törvény hatálya alól és későbbi értékesítésére már a magyar engedélyeztetési kötelezettségek nem vonatkoznak. A gyakorlat azt is mutatja, hogy már meg is indult a kivándorlás egyes, magyar társasági körökben” – mondja a Jalsovszky szakértője.
„Egy ilyen átalakulás azonban sok szempontból macerás lehet és annak gyakorlati kérdéseit végig kell gondolni, mielőtt abba belevágnánk. Egyrészt önmagában ez egy hosszadalmas folyamat, amelynek időtartama a 9-10 hónapot is elérheti. Másrészt, ha a társaság, külföldi bejegyzése és székhelye ellenére Magyarországon kívánja a továbbiakban is folytatni a tevékenységét, úgy ki kell találni ennek megfelelő jogi formáját és adózási megoldásait. Így felmerülhet akár, hogy a társaság cseberből vederbe esik” – véli Bejó Ágnes. Engedélyeztetési kötelezettséget ugyanis nem csupán a magyar jogszabályok tartalmaznak. Azaz lehet, hogy a társaság kiesik ugyan a magyar rezsim alól, de bekerül egy másik ország hasonló jellegű engedélyeztetési kötelezettsége alá.
