Egy per lezárása után a pernyertes könnyen azzal szembesülhet, hogy a győzelme ellenére komoly költségei maradnak térítés nélkül. Ennek oka, hogy a bíróságoknak lehetőségük van az ítéletben mérsékelni a pervesztesre áthárítható ügyvédi munkadíj összegét, a kivételes lehetőség pedig a gyakorlatban főszabállyá vált, a bíróságok rendszerint „szárnyaik alá veszik” a pervesztes felet. A mérséklést a bíróságok általában két fő okra alapozzák: az esetek egy részében a pertárgyértékhez viszonyítják az elszámolható ügyvédi munka értékét, míg a másik esetkörben a tételesen felszámított munkaórák egy részét tartja a bíróság „indokolatlannak”.
A mérséklést lehetővé tevő szabályt értelmezte friss döntésében a Kúria, mégpedig úgy, hogy az eddigi status quo-t a mindenkori pernyertesek javára borította fel (a közzétett döntés Pfv.II.20.887/2023/6. számon érhető el). A Kúria publikált döntései egy 2019-es reform következtében minden alsóbb fokú bíróságra közvetlenül kötelezőek, ezért elviekben az alsóbb fokú bíróságok a jövőben követni fogják a Kúria iránymutatását.
Mit mondott a Kúria?
A Kúria a perköltség-mérséklés elterjedt indokainak szinte mindegyikére reagált, és a pernyertesre nézve kedvező álláspontot alakított ki.
A Kúria leszögezte, hogy az óradíjas konstrukcióban megállapított munkadíj csak akkor mérsékelhető, ha „az a piaci viszonyokkal és a józan ésszel nyilvánvalóan ellentétes”. A Kúria rámutatott, hogy a munkadíj fedezi az ügyvéd saját vállalkozásával összefüggő összes kiadását, ezért nem releváns, hogy az adott per bíróságának mi a véleménye az ügyfél által egyébként elfogadott munkadíj mértékéről.
A Kúria kifejtette azt is, hogy az elvégzett ügyvédi munkát nem lehet a beadványok oldalszáma és a tárgyalási órák száma alapján megítélni, hiszen a munka szerves részét képezik az ügyfélkapcsolatra szánt idő, a felkészülés, iratelemzés, és egyéb előkészítő munkák is.
A Kúria utalt arra is, hogy a pernyertes felet képviselő ügyvéd munkájának minősítése nem adhat okot a mérséklésre. Ez ugyanis önellentmondást okozna: az ügyvéd munkája ugyan pernyertességre vezetett, de mégsem volt megfelelő.
„A lefektetett jogelvek kikényszeríthetősége miatt a Kúria talán legfontosabb lépése annak rögzítése volt, hogy a bíróságnak nem elég konkrétumok nélkül, általánosságban megfogalmazott okokból mérsékelni a perköltséget, mert ez sérti a felek tisztességes eljáráshoz fűződő jogát: a bíróság köteles a döntésének még a perköltségről szóló részét is az ügy iratain alapuló, részletes indoklással alátámasztani. Ez az indokolás pedig kézzelfogható, konkrét alapot ad a jogorvoslatokra” – magyarázza Dobos Zoltán, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvéde.
Mit jelent ez a jövőre nézve?
Nem tudhatjuk, hogy a Kúria döntése milyen gyorsan fordítja át a mélyen gyökerező gyakorlatot, de az biztos, hogy az iránymutatást a bíróságoknak már a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazniuk kell. Emiatt várhatóan megnő majd a perköltség miatti fellebbezések száma, hiszen megnő az ilyen jellegű fellebbezéssel elérhető haszon.
Jelenleg sok esetben gazdasági szempontból nincs értelme a relatíve kisértékű perek megindításának, hiszen a meg nem térülő perköltség végül drágább lehet, mint a megnyerhető összeg. Ez jogállamisági problémát is jelent, hiszen korlátozza a bírósághoz fordulás lehetőségét, és így sok esetben bátorítja a szerződésszegést vagy más jogsértést. A trend most fordulhat, és újra hatékony jogvédelmet kaphatnak azok a cégek vagy magánszemélyek is, akik vagyoni sérelme relatíve kisebb értékű. Tehát szűkül a kör, amikor anyagilag megéri jogellenesen eljárni.
Ha egy bonyolult ügy többesélyesnek látszik, akkor a feleket még egy tényező ösztönzi majd az egyezségre. Az üggyel járó pénzügyi kockázat nő, hiszen a pervesztes már nem csak a saját, hanem az ellenérdekű fél teljes ügyvédi költségét is köteles lesz viselni.
Annak a félnek, aki várhatóan pervesztes lesz, nem fogja megérni újabb és újabb tanúkkal, indítványokkal elhúzni az ügyet. Ugyan a kapanyél is elsülhet, és eddig anyagi következmények nélkül lehetett próbálkozni a kis eséllyel kecsegtető érvekkel is, de ez most várhatóan megváltozik: az eljárás végén a pervesztes félen fog csattanni az értelmetlen körök miatti extra költség.
A jogi képviselőjét tenderen, vagy több ajánlat közül kiválasztó ügyfél gondossága kifizetődhet: ha a bekért ügyvédi ajánlatok között nincs nagyságrendi különbség, akkor azzal bemutathatja, hogy a ténylegesen felszámított ügyvédi munkadíj nem ellentétes a piaci viszonyokkal, így nincs helye mérséklésnek.
„Megnő a fontossága a részletes és pontos időkimutatásoknak. Az átalánydíjas megbízások, például iratonkénti vagy tárgyalásonkénti fix díj helyett könnyebben érvényesíthető lehet a gazdasági ügyekben leginkább elterjedt időkimutatás-alapú óradíjas elszámolás” – véli a Jalsovszky szakértője.