Nyomtatás

120 éve a turizmus szolgálatában - Boldog születésnapot, IBUSZ! (1. rész)

2022-08-29 385

Békeidőben a szórakozás, háborúban a haza, de már a kezdetektől fogva az utazók szolgálatában állt az IBUSZ, amely 120 éve gondoskodik belföldi és külföldi nyaralásainkról. Az örömteli és kalandos pillanatoknak se vége se hossza, legyen szó akár egynapos gyógyfürdőzésről, világkörüli útról, gulyás-partyról vagy lovastúráról.

A 19. század forradalmi változásaival az emberek képzelete is egyre messzebbre szárnyalt: felébredt az utazás iránt érzett, azóta is olthatatlan vágy. Hogy a felvirágzó idegenforgalom irányítása magyar kézben maradjon, a hazai arisztokrácia - köztük a Dessewffy és a Széchenyi család - támogatásával 1902. augusztus 29-én megalakult az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársaság, az IBUSZ közvetlen elődje.

Első rendezvényük, az 1903-as Duna-ünnepély óriási sikert aratott, a Vasárnapi Újság tudósítása szerint összesen 300 ezer ember volt kíváncsi a tűzijátékkal zárult eseményre. Alig néhány évvel a megalakulás után, 1905-ben már 30 belföldi irodát működtetett a vállalat, amely Rákóczi Ferenc hamvainak 1906-os hazaszállításáról is gondoskodott.

A jegyértékesítési és üzemeltetési feladatokon túl infrastruktúrát és országimázst is épített az ős-IBUSZ. Több nyelven kiadott prospektusokkal csábították hazánk festői szépségű tájaira az utazókat: a Tátra, a Balaton, Erdély, a Hortobágy, Debrecen, vagy éppen nevezetes gyógyfürdőink egyaránt a vendégsereg célkeresztjébe kerültek.

A történelem viharai a vállalatot sem kímélték, az első világháború és Trianon traumája után új stratégiára volt szükség a túléléshez. Az újjászervezés a MÁV támogatásával ment végbe, 1926. december 11-étől Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság (IBUSZ) néven működött tovább a vállalat.

A konszolidációnak hála beköszöntött az IBUSZ virágkora. Amíg az első világháború éveit megelőzően csak 10-20 ezer külföldi utazást regisztráltak, 1930 után már közel 200 ezren indultak a határokon túlra minden évben. Cserevonatok közlekedtek Budapest és Európa nagyvárosai között, a külföldi turisták városnéző buszokon tekintették meg fővárosunk építészeti remekeit, a magyarok pedig filléres vonatokon utazhattak balatoni üdülésükre. A közönség ezernyi útitervből válogathatott, és a szervezet minden társadalmi réteg igényét kielégítette - a tehetősebbek akár Shanghaiba vagy Dél-Afrikába is eljuthattak. A legjövedelmezőbb években, 1936 és 1938 között a vállalat bevétele a 35 millió pengőt is meghaladta.

A II. világháború kataklizmája elsöpörte a turizmust. Bár egy 1948-as kormányrendelet révén az IBUSZ monopolhelyzetbe került, majd egy évre rá államosították a vállalatot, az 1950-es évek második feléig az idegenforgalom tetszhalott állapotban maradt. Javulásra csak az 1950-es évek második felében került sor.

Először a "baráti", azaz a szocialista tömb országaiba indultak társasutazások, a nyugati országokba a fokozatos enyhülés ellenére a Kádár-rendszer végéig jóval nehezebb volt az eljutás. Csehszlovákia és Bulgária mellett a nagy kedvenc a Kijev-Leningrád-Moszkva vasútvonal maradt, a mozdonyok minden évben több ezer magyart szállítottak a Szovjetunióba. Hogy mit szerettünk még az "ismeretlenben"? A szép tájak és a történelmi emlékek mellett természetesen a hiánycikkeket, Csehszlovákiából a filléres túrabakancs, a saját gyártmányú ropi és a camembert érkezett a bőröndökben lapulva, Lengyelországból jó minőségű textíliákból és párnahuzatokból érkezett szállítmány, az NDK-ból kiváló iparcikkekkel, például hajszárítókkal indultak útnak, míg a Szovjetunióból porszívókkal tértek haza a magyarok.

Az IBUSZ mindvégig azon dolgozott, hogy Magyarország visszanyerje a II. világháborúban elveszített vonzerejét. A belföldi turizmus fellendítése és a társadalom művelése érdekében buszos és vonatos utakat szerveztek - így kapott szárnyra az "Ismerd meg hazádat" mozgalom -, a dolgozók egynapos utakon fedezhették fel Magyarország kincseit. A jelszó így hangzott: "Pihenés egy napra: Új erő egy hétre!".

A belföldi turizmus mellett kiemelt szerepet kapott a külföldi vendégek fogadása. Az 1967-től a rendszerváltásig megrendezett, nagysikerű gulyás-partykon nem kevesebb mint egymillió fő mulatozott, és élvezte a pálinkával, gulyással, valamint néptáncbemutatóval tarkított szíves vendéglátást. A Hungária Lovastúrákon akár két hétig, 300 kilométeren keresztül gyönyörködhettek festői szépségű tájainkban a lovaglás szerelmesei.

Bár az IBUSZ monopóliuma már az 1960-as években megszűnt, a vállalat meg tudta őrizni vezető szerepét Magyarországon. Oroszlánrészük volt abban, hogy hazánkban az 1950-es és az 1980-as évek között példátlan fejlődésen ment keresztül az idegenforgalom. Míg 1949-ben az IBUSZ-nál mindössze 250 fő dolgozott, ez a szám az 1980-as évekre több mint 3000 főre emelkedett, ekkor már New Yorkban, Kuvaitban és Tokióban is működött külképviselet. Szintén tanulságos adat, hogy míg 1960-ban csak 55 ezer fő utazott a cég szervezésében "baráti országokba", és 3,5 ezer fő Nyugatra, addig 1983-ban már 321 ezer utazást regisztráltak a szocialista tömb országaiba, és 126 ezer fő jutott el a vasfüggönyön túlra. (folyt.)

| Esemény Menedzser

Hírfigyelő

Kiváncsi, mit írnak a versenytársakról? Elsőként olvasná a szakmájával kapcsolatos információkat? Kulcsemberekre, projektekre, konkurensekre figyelne? Segítünk!

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 


 

Hírek, események